Eredetét tekintve általában erdélyi fajtának tartják, az első tudományos leírását 1873-ban készítő Nagy Ferenc tanár szerint – aki egyenesen „az erdélyi almák királya” címmel illette – Alsó Fehér megyében a Pojana-mik (kis tisztás) nevű erdei tisztáson fedezték fel. Fája erős növekedési erélyű, felfelé törő, nagy, szétálló ágrendszerű, terebélyes, ritkás lombú koronát nevel. Virágzása középidejű. Októberben szedhető, novembertől fogyasztható, középnagy vagy nagy méretű (kb. 85 mm széles), lapított gömb alakú, aszimmetrikus, egyik oldalán rendszerint hízottabb és emelkedettebb, nem vagy alig bordázott. Héja kissé vastag, sima, esetenként enyhén érdes tapintású, nem vagy alig hamvas, sárgászöld alapszínű, éretten citromsárga, a napos oldalon narancsvörössel finoman mosott, kicsi, fahéjszínű paraszemölccsel közepesen pontozott. Húsa sárgásfehér, némi zöldes árnyalattal, szilárd, tömött, olvadó, lédús, édes, kellemesen savanykás, fűszeres aromájú, igen ízletes, illatos. Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (dzsem, befőtt, ivólé stb.) kiváló. Nagyon jól tárolható (kb. márciusig).
Öntermékeny!
Méret: 140-200 cm
