Borszőlő
Középkésői érésű, erős növekedésű, bőtermő, termésátlaga 10-14 t/ha, államilag elismert (1973) fehér borszőlő fajta. Fekvés és talaj iránt közepesen igényes, viszonylag fagytűrő, pára- és tápanyagigényes, rothadásra hajlamos, szárazságra kissé érzékeny, sok zöldmunkát igényel. Bora illatos, zamatos, finom savakkal rendelkező, harmonikus, minőségi fehérbor. Fürt: kúpos, tömött, rövid, kicsi, átlagtömege 100 g. Bogyó: gömbölyű, kicsi, átlagtömege 2,0 g, pontozott, alig hamvas; húsa puha, leves, olvadó; íze közömbös; héja vékony, tartós.
Gondozási tudnivalók
Szabadgyökerű szőlőoltványok esetében a gyökereket kb. 10-15 cm-re vágjuk vissza. Az ültetőgödör aljába tehetünk trágyát, amit kb. 5 cm földdel takarjunk be, hogy a trágya ne érintkezzen közvetlenül a növény gyökerével. Az oltványokat úgy kell elültetni, hogy az oltási pont legalább 2 cm-rel a talaj felett legyen. Ez lehet több is, de a gyökérzetnek semmiképp nem szabad kilátszódni a talajból. Az ültetési távolság minimum 1,5 méter. Ültetés után alaposan locsoljuk be. Őszi ültetés esetén az oltványokat porhanyós földdel kupacoljuk fel, ez nagyon fontos a fagyveszély miatt. Az őszi telepítésnél a vesszőket nem muszáj visszavágni csak tavasszal, egyik erősebb vesszőt 3-4 rügyre hagyva. Ahhoz, hogy minden évben bő termésünk legyen, szükséges a tavaszi metszés. Ha betegség jeleit észleli a növényeken, forduljon növényegészségügyi szakemberhez.