Kifejezetten kedvelt kajszibarackfajta, amelyet főként a jó termőképessége, viszonylagosan jó fagytűrése és mutatós gyümölcsei miatt ültetnek előszeretettel kertekbe és gyümölcsösökbe. Középkorai érésű fajta, általában július közepe táján érik be, így nem tartozik sem a legkorábbi, sem a legkésőbbi fajták közé, ezáltal jól illeszkedik a kajsziszezon közepébe. Fája középerős növekedésű, habitusa kissé szétterülő, koronája könnyen formálható, így metszéssel jól karbantartható. A virágzása viszonylag későn kezdődik, ami különösen előnyös a tavaszi fagyok szempontjából, mivel így kisebb az esélye annak, hogy a virágok fagykárt szenvednek. Gyümölcse közepes vagy nagy méretű, általában 40–60 gramm közötti, kissé megnyúlt vagy tojásdad alakú. Héja narancssárgás alapszínű, amit gyakran élénk pirosas fedőszín borít – ez a pirosas pír különösen napos fekvésben fejlődik ki szépen, és kifejezetten tetszetőssé teszi a gyümölcsöt. Húsa narancssárga, lédús és édes, enyhén savas, harmonikus ízvilágú, amely friss fogyasztásra is nagyon alkalmassá teszi. Emellett jól feldolgozható is – lekvárnak, kompótnak, aszalványnak vagy akár pálinkának is kiváló. A magvaválósága közepes. Részben öntermékeny. Ez azt jelenti, hogy porzófa nélkül is terem, de a biztos és bővebb termés érdekében érdemes mellé ültetni egy másik kajszifajtát, amely megporozza.
Porzó: Magyar kajszi
